Einstand a Grand Hotelben

írta:
Kósa Lilián
2008|12|15

A Grand Hotel Budapest rövid időn belül kinövi magát a gittegyletből, s igazán népszerű lesz. S hogy miért? Azért, mert rettentő finom, mi több, kifejezetten ízletes, s higgyék el nekem, hogy ez az, amiért érdemes a zenekar csekély klubközönségén kívül a nagyközönségnek is rágódni a zenebonáréjukon…

Nálatok mi a művészi munka, jelesül a zenélés: küzdelem az elismerésért vagy önkifejezés?

Dobozy Ágoston: Mindannyiunk álma az volt, hogy legyen egy saját zenekarunk, tehát az önkifejezésről szól, de nyilvánvalóan remek érzés, ha másoknak is tetszik a mutatványunk. Bizonyos értelemben nem is vagyunk zenészek, mert mi a zenét nem „robotikusan” csináljuk, hanem át is érezzük. Mi nem a koncertezés hozománya miatt zenélünk első körben. A legjobbak mindig a próbák. Az, amikor összerakunk egy új számot... Olyankor mindenki iszonyatosan fel van pörögve és kattog, rakja hozzá a magáét.

Hajnal Márton: Minden alkotói és előadói pillanat önmagáért jó. Nem pozicionáljuk magunkat, mert nem az van, hogy zenészek vagyunk, hanem ZENÉNK van!

Weöres Sándor hosszasan szózik, mi több, disszertációt írt a vers születéséről, veletek is így van ez, ha a dalszerzés folyamatáról kérdeznek benneteket?

Csorba Lóránt: Hogy hogyan születik a dal? Ez egy rendkívül összetett folyamat. Nyilván meg kell tanulni a dalírást, de a zene a muzikalitásból fakad, gyorsabban jön mint a költészet. A szöveget és a zenét egészként kell értelmezni, nem szabad darabokra bontani, ha kettéosztod, teljesen elveszti az értelmét. Dalszerzés közben a sötétben tapogatózol, nem tudod, hogy mi sül ki belőle. Van, amikor leülsz a zongora elé, s megjelenik, mint a hímestojás. Egyszerűen a létformád részévé válik, az, hogy te dalt írsz. Mondjuk ma már máshogy írok számot, mint korábban. Régebben grafomán voltam. Ami azt illeti, rengeteget tanultam Lacától dalszerzés-dologban. Mert ha létre akarsz hozni valamit, amitől egyedülálló művésszé akarsz válni, akkor csak magadra hallgatsz, s azt fogod megcsinálni, amit te jónak érzel. De most képzeld el azt, hogy ez az egy ember négy részre szakad. Mi Lacával nagyon sokat szoktunk beszélgetni egymás szövegeiről. Fontos, hogy mit gondol, maximálisan megbízom a szövegítéletében, s szerintem ő is így van ezzel. Egyébként szabály köztünk, hogy mindenkinek vétójoga van. Ha valakinek nem tetszik valami, vétózza, de nem baj.

Tamás László: Tényleg van olyan – ahogy a Lóci mondta –, amikor hímestojásként megkapod a dalt, s utána még egy kicsit tudatosan szerkesztgeted. Én például a legjobban azt az állapotot szeretem, amikor halál nyugodtan ülök otthon, s egyszer csak bekattan valami, mintha valaki beszélne belőlem. Kicsit megdöbbenve figyelem, hallgatom, hogy mit énekel bennem az a valaki. Egyszerűen odafigyelek rá s lejegyzetelem. De mindezt nagyon lázasan kell elképzelni. Teljesen ki vagyok fordulva magamból. A dalok rendszerint gitáron születnek, ritkábban zongorán. Korábban az volt a munkamódszerünk, hogy összedugtuk Lócival a fejünket, s erős szelektálásba kezdtük, majd vittük a kiválasztott dalokat Marcihoz és Ágóhoz a próbaterembe. Ők általában egyből tudják, hogy mit kell hozzátenniük a saját hangszerükön. Fontos ez a mozzanat, mert markáns dolgokat tudnak hozzátenni. Mostanra ez egy kicsit átalakult, mert ha Lócinak vagy nekem van egy dalötletünk még csíraállapotban, azt rögtön bedobjuk a mélyvízbe, s egyből négyen esünk neki.

Ami a stílust illeti: be lehet kategorizálni a zenéteket?

Lóci: Mindig meg akarnak fogni minket, mondják, hogy kvázi jazz-zenekar, vagy jazzes pop zene, mindig jönnek a meghatározások.

Laca: Minket nem kötnek zenei korlátok. Teljesen természetesek a gyökereink, zeneileg szigorúan natúr minden számunk. Igazság szerint én stílusok felett álló valaminek érzem ezt.

Ágó: Mindenki ezerféle dolgot csinál ezen kívül, ezért van az a rengeteg benyomás, meg gazdagság a zenénkben. Valójában minden számunk rövid, tényleg, szinte csak egy benyomás. Mi nem játszuk el a refrént milliószor, csak azért mert jól sikerült. Tulajdonképpen nincs stílusmegkötés, mindent csinálunk, ami tetszik. Egyébként a szövegeket illetően szigorú a koncepció, csak magyarul lehet az egész.

Napokon belül kapható lesz az első lemezetek, meséljetek egy picit a lemezkészítésről…

Lóci: Lőrincz Gyurival dolgoztunk együtt, a Kék Madár Stúdióban, akit a Karafiáth-lemez kapcsán ismertünk meg ( Maffia-Klub –megzenésített versek tára – a szerk.). Ő egy fantasztikusan inspiratív figura. Egyébként szaxofonos, aki elég régóta hangmérnökként is dolgozik, zseniális füle van. Szerettünk vele dolgozni, mert nagy szabadságot adott nekünk. Pont ezért – mert nem volt igazi külső szem – az első lemez elmebetegségeit magán viseli, ez kétségtelen.

Ágó: Már a kiválasztott Karafiáth vers (Diamond Rain) megzenésítése kapcsán éreztük, hogy jó a hullámhossz.

Laca: Visszamentünk hozzá, hogy az egész albumot nála szeretnénk felvenni. Mert mi magunk fogjuk eldönteni a lemezfelvétel közben, hogy az jól sikerült e vagy sem, s ehhez találtunk egy olyan embert, aki pontosan a kellő mértékig szólt bele, s pont annyira lehettünk önfejűek, amennyire kellett. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez nem hibátlan anyag, de nagyon szerethető, legalábbis szerintem.

Marci: Gyakorlatilag két hétig dolgoztunk rajta, vagy tovább is. Az inkubációs idő azért jóval hosszabb folyamat volt, de végre megszületett a 17 számot tartalmazó első lemezünk, amelynek címe: Grundigény.

Grundigény, ez tetszik, mennyire hajaztok ezzel az album címmel a Pál utcai fiúkra?

Laca: Föl sem merült bennünk, de tény, hogy könnyen lehet rá asszociálni. Különben van egy előképe a Grundigénynek, korábban olyan szófordulatokban beszéltünk – miután Fringe díjat kaptunk, s szóba került, hogy leszerződünk az Universal Records-al, ami egy vállalhatatlan kompromisszum miatt meghiúsult – , hogy megyünk a kisjátszótérről a nagyjátszótérre. De Ágoston kérlek, fejezd be…

Ágó: Végig zenéltünk a Veszprémi utcazene fesztivált, s amikor volt egy kis szabadidőnk, lementünk az egyik grundra „játszani”. A végén azt kiabáltam, hogy srácok, iszonyatos grundigényem van, le kell menni a grundra! Mert jelenleg hol vagyunk a zenei palettán? Szóval… Grundra van szükségünk, s emiatt szerintem ez eszméletlenül jó cím egy első lemeznek.

Mi lesz eztán a Grundigénnyel?

Laca: December 19-én jön ki a lemez, aznap van a lemezbemutató koncertünk a Gödörben, a helyszínen lehet először megvenni. A borító nagyon komoly képzőművészeti alkotás, hárman dolgoztak rajta: Szász Veronika, Tamás Iván, Nyoszoli Ákos.

Ágó: A tervezők koncertre járó fix vendégeink, ők nagyon pulzálnak velünk.

Lóci: Mindegyik számból szeretnénk majd videót készíteni, megkérni kapható embereket, olyanokat, akik flesselnek a zenénkre, hogy válasszanak ki egy - egy nótát, s a kiválasztott számról klip formájában mondják el a véleményüket.

A zenekar honlapja

A GHBP a MySpace-en

Kommentek:

károly 2008|12|15 15:10:50

"Grundigény, ez tetszik, mennyire hajaztok ezzel az album címmel a Pál utcai fiúkra?" Hajazni = hasonlítani? Vagy nem? Így értelmetlen a kérdés. Nekem biztosan.

károly 2008|12|15 15:10:50

"Grundigény, ez tetszik, mennyire hajaztok ezzel az album címmel a Pál utcai fiúkra?" Hajazni = hasonlítani? Vagy nem? Így értelmetlen a kérdés. Nekem biztosan.

bugris 2008|12|15 20:58:57

zsír cikk

fancsali 2008|12|15 21:21:01

Világos gondolatmenet, önfeltáró zenészek, ezt szeretem. Biztosan megyek a koncertre, kedvet kaptam hozzá. Éljenek az új bandák!

Thuia 2008|12|16 01:01:41

a hajazni, kedves Károly, még sok mindent jelenthet, hiszen a szavak/szóalakok/szóelőfordulások jelentése a kontextustól -is- függ. csak gondolj bele...! :) ha szerinted ez a kérdés továbbra is értelmetlen, akkor pl. járj be szemantika előadásra! (sajnos inkább a te kijelentésed értelmetlen...)

Thuia 2008|12|16 01:23:12

számomra egyébként a cím egy kicsit képzavar... de a többi jó:)

kotkoda 2008|12|16 10:14:34

A cím nyilván a Vesztegzár a Grand Hotelben-re utal, Rejtő Jenő klasszikus, a címadó úgy megörült a remek ötletnek, hogy nem gondolt bele a dologba:-) A cikk tényleg jó, a hajazással nemtom, mi a baj, tök képszerű, ha körbeírja, béna, és meg is akasztja a cikket.

károly 2008|12|19 19:01:48

boccs tényleg elég tahó vagyok nem vágom az ilyen bikflangos szavakat

capdick 2009|03|16 15:51:29

Kritika Grand Hotel BP lemezéről: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=1910

capdick 2009|03|16 15:52:46

Kritika Grand Hotel BP lemezéről: http://prae.hu/prae/articles.php?aid=1910